A Mezőhegyesi Kozma Ferenc Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium történetében kétségtelenül rendhagyó évnek számít az idei. Alighogy életbe lépett az intézményben a koronavírus-járvány terjedése ellen bevezetett digitális tanrend, egy régóta várt, az intézmény főépületét teljesen megújító beruházás munkálatai is elkezdődtek.

Tarkó Gábor: abban bízom, hogy a következő hetekben Mezőhegyesen szépen lassan minden visszatér a régi kerékvágásba Fotó: Molnár László

Ebben, a mondhatni vegyes érzelmekkel teli helyzetben beszélgettünk az utóbbi időszak tapasztalatairól és a közeljövő kilátásairól az iskola igazgatójával, Tarkó Gáborral.

• Az iskola közösségi oldalát böngészve megbizonyosodtam róla, hogy igyekeztek időben „kapcsolni”, ami a járványra való felkészülést illeti. Március 12-én például egy rendőr zászlós tartott tájékoztatást diákjaiknak.

– Szerettünk volna mielőbb hiteles tájékoztatást adni a járványhelyzettel kapcsolatban a tanulóinknak, egyszersmind hangsúlyozni kívántuk, hogy igyekezzenek megőrizni a nyugalmukat, és hogy minél megbízhatóbb forrásból informálódjanak. Hasonló céllal szerveztünk nevelőtestületi értekezletet a kollégáknak, továbbá a járvány apropóján több rövid tájékoztató videót is összegyűjtöttünk, amiket az osztályfőnökök osztottak meg a tanulókkal.

• Közel két hónapja, hogy életbe lépett a digitális munkarend szerinti, tantermen kívüli oktatás. Mennyire volt zökkenőmentes az átállás önöknél?

– Köztudott, hogy a mai fiatalok igen­csak otthonosan mozognak a digitális világban. A tanulóink közül is szinte mindenkinek van okostelefonja vagy éppen laptopja, esetleg tabletje. Azon keveseknek, akik híján vannak a digitális tanuláshoz szükséges eszközöknek, iskolánk kölcsöngépet biztosított, így ebből a szempontból nem voltak nehézségeink az átállással. Gondokat inkább a tavasz beköszönte eredményezett, ugyanis voltak diákok, akik tanítási időben is szívesebben tartózkodtak a szabadban, mint a számítógép előtt. Erre kénytelenek voltunk felhívni a szüleik figyelmét is. Ugyanakkor

elmondhatom, hogy tanulóink zöme lelkiismeretesen állt a digitális kurzusokhoz, és szorgalmasan elvégezte a kiosztott feladatokat. Ezekből eleinte jócskán akadt egyes kollégák esetében is, mivel a digitális oktatás a pedagógusoknak szintén újdonságot jelentett; volt, aki a kelleténél több tananyagot osztott meg a diákokkal.

A mérleg nyelvét azonban gyorsan helyrebillentettük. Az oktatásra egyébként a Google Classroom (Google Tanterem – a szerk.) remekül működő rendszerét használjuk. Az órákat a Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszerben, a KRÉTA-ban vezetjük, illetve a tanév végén innen nyomtatjuk majd ki az osztálynaplót is. A digitális oktatás mindemellett szükségessé tette, hogy a hagyományostól eltérő tanrendet készítsünk. Testnevelés órán nyil­vánvalóan egészen más foglalkozások zajlanak most, mint alapesetben, és nincs ez másképp a gyakorlati foglalkozások kapcsán sem.

• Egy rádióinterjúban azt nyilatkozta, hogy a mezőhegyesi tanulóknak továbbra is tudták biztosítani a gyakorlati oktatást. Kellett ehhez valamiféle kompromisszumot kötniük?

– Minden tekintetben teljes értékű volt a mezőhegyesi tanulóknak szervezett gyakorlat. Szakoktatóink ugyanúgy foglalkoztak a tanulókkal, mint korábban. A különbséget az jelentette, hogy a foglalkozások a járvány­ügyi előírásoknak megfelelően zajlottak.

A diákok kis csoportokban, egymástól kellő távolságban, szájmaszkot és kesztyűt viselve vettek részt a gyakorlatokon, amelyek helyszínét napi rendszerességgel fertőtlenítettük.

A kertésztanulóink így gondozták például a palántákat az üvegházban és ápolták a kertet, és belovaglótanulóink is rendszeresen kijöttek járatni intézményünk fenntartója, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. iskolalovait.

A mezőgazdasági gépjavító tanulók már túl vannak az idei gyakorlati vizsgájukon Fotó: Pintér Gábor

• Május elején Budapest és Pest megye kivételével megszüntette a kijárási korlátozást a kormány. Milyen hatással volt ez a nem helybéli tanulóik gyakorlati oktatására?

– Mindenekelőtt érdemes tudni, hogy idén megváltozott a vizsgák rendje: a korábbi években az írásbeli számonkérést követte a gyakorlati, azonban most megfordult a sorrend, így utóbbiak már el is kezdődtek.

A nem helybéli tanulóink számára lehetővé tudtuk tenni, hogy bejöjjenek a vizsgákat megelőző héten, és kiscsoportos foglalkozásokon ismételjék át a gyakorlati feladatokat.

Ezek a gyerekek – köztük a lovászok, belovaglók, patkolókovácsok, mezőgazdasági gépészek, illetve gépjavítók – március közepe óta otthon voltak, és bár digitálisan megkapták a tananyagot, ez nem pótolta a gyakorlati foglalkozásokat. Ezért fontos volt, hogy a korlátozások enyhítésével a kollégiumunkat is ki tudjuk nyitni. Meg tudtuk oldani, hogy a jogszabálynak megfelelően szobánként egy tanulónak adjunk szállást a vizsgák idejére.

• Ez az év önöknek nem csak a járvány miatt lesz emlékezetes, ugyanis megkezdődött az iskola főépületének felújítása, mintegy 600 millió forintos beruházás keretében.

– Nemrég adtuk át a munkaterületet a kivitelezőnek, aki azt ígérte, hogy a járványhelyzet ellenére is tartani kívánja a határidőt, így várhatóan 1 év múlva befejeződnek a felújítási munkálatok. Ennek keretében teljesen megújul iskolánk főépülete.

Az energetikai korszerűsítés mellett az egyébként műemléki értéknek számító épület új, historizáló homlokzatot is kap.

Itt találhatók az elméleti tantárgyak szaktantermei és a tanműhelyek is. Az épület kiürítését egyébként már ősszel elkezdtük, és közben átköltöztünk a ménesbirtok tulajdonát képező, egykori cukorgyári üzemi konyha épületébe, amit felújítottunk, és tíz tantermet alakítottunk ki benne. Az egykori fedett teniszpályából átmeneti tornacsarnokot hoztunk létre.

• Éppen az érettségi időszak közepében vagyunk. Hogyan látja, mennyire árnyékolja be a koronavírus-járvány az idei vizsgákat?

– Iskolánkban főleg mezőgazdasági szakképzéssel foglalkozunk, ugyanakkor van egy végzős szakgimnáziumi osztályunk is. Utóbbi tanulói kivétel nélkül vállalták a részvételt az érettségin, és a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika, illetve az idegen nyelv vizsgákon már túl vannak. Ezekben a napokban biológiából és a rendészeti szaktantárgyból mérettetik meg magukat a fiatalok, akiken azt látom, hogy ugyanannyira lelkiismeretesen készültek, mint az előző évek érettségizői. Meglátásom szerint az idei feladatok valamelyest könnyebbre sikerültek, mint az utóbbi esztendőkben voltak. Ennek az állhat a hátterében, hogy a készítők tekintettel voltak a digitális tanrend szerinti felkészülésből adódó esetleges nehézségekre.

A tanműhelyekben nem állt meg az élet Fotó: Pintér Gábor

• Mindenesetre a végzősök szájíze biztosan keserédes amiatt, hogy egyszercsak elvágták az utolsó évüket.

– Hála a Jóistennek, a végzősök szalagavató bálját még éppen hogy meg tudtuk tartani a kijárási korlátozás bevezetése előtt. A ballagásra azonban idén sajnos nem került sor, ezért úgy tervezzük, hogy június második felében, az érettségi vizsgákat követően, a bizonyítványok osztásakor adjuk át a tanulóknak az ilyenkor szokásos tarisznyát, benne a középiskolai évekre emlékeztető apróságokkal. Ha a helyzet lehetővé teszi, akkor csoportképet is készítünk ez alkalomból.

• A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. hibridkukorica-területein nyaranta diákok, köztük sok határon túli fiatal végzi a címerezést az iskola által szervezett Birtoktábor keretében. Úgy tudom, idén is várják a jelentkezőket.

– Egyelőre csak bízni tudunk abban, hogy a járványügyi intézkedések lehetővé teszik a tábor megrendezését, bár a szabadban, a kukoricaföldeken egymástól kellő távolságban tudják végezni a munkát a gyerekek, és a szálláshelyen is be tudjuk tartatni az egészségügyi előírásokat.

Bizakodásunkra okot ad, hogy a kormány enyhítette az idénymunkások Magyarországra való belépésének szabályait, ez pedig ugyanúgy érdeke az országnak, ahogy a ménesbirtoknak is.

Hiába rendelkezünk ugyanis modern eszközparkkal, a kukoricaföldeken még mindig szükség van a kézi munkaerőre. Ezért a tábort meghirdetjük, és várjuk a jelentkezéseket – még ha kisebb létszámmal is, de szeretnénk megrendezni az idei tábort.

• Idén nyáron lesz a századik évfordulója a trianoni békediktátumnak, amiről az egykori országzászló helyreállításával kívánnak megemlékezni Mezőhegyesen. Tudomásom szerint ön régóta szorgalmazza az emlékmű felújítását.

– A Mezőhegyesi Országzászló helyreállítása régi álmom, helytörténészként régóta keresem az újraépítése lehetőségét. Egy ilyen emlékmű engedélyeztetése rendkívül bonyolult folyamat, de úgy gondolom, hogy a tervezett időpontban, augusztus 20-án fel tudjuk avatni. Önkormányzati képviselőként is igyekszem előremozdítani az emlékmű felállítását, és sokan mások is szívügyüknek tekintik ezt a kezdeményezést, kulcsszerepet vállalva az előkészítésében. Az emlékművet országos jelentőségű átadóünnepségen szeretnénk felavatni.

• Hogyan látja, mikor indulhat be újra az élet a városban?

– Úgy fogalmaznék, hogy mindig a legjobbat reméljük, de a legrosszabbra számítunk.

Ezt mutatja például az a sajnálatos tény, hogy a járvány miatt mindennemű lovasrendezvényét és -versenyét kénytelen volt lemondani a ménesbirtok. Ugyanakkor remélem, hogy néhány kisebb rendezvény megszervezésével – ilyen például a Múzeumok Éjszakája – júniustól szépen lassan minden visszatér Mezőhegyesen a régi kerékvágásba. A Nonius Hotel mindenesetre újra megnyitotta kapuit, illetve zajlik a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. gyermekfelügyeleti programja is. Az élet biztonságos keretek közötti „újraindítása” gazdasági érdek.