EGY KIS FOGATTÖRTÉNELEM
Az itthoni kocsiversenyekről Mátyás király idejéből származik az első híradás.
A „fogathajtó-szemlélet” igazából csak a 19. században alakult ki, amely Magyarországon – a kocsi szülőhazájában – is könnyen vert gyökeret. A kezdeti cél: nagy távolság megtétele rövid idő alatt. Az akkori eredmények – különösen a távolságok – még ma is meghökkentőek. Széchenyi István például naplójában részletesen beszámol arról, hogy az 50-70 km-es távokat általában 20 km-es óraátlaggal, tehát 3 perces kilométer-idővel hajtották.
Az első világháborút követő években zömében az úrhajtók és a gazdák ültek bakra. A katonai színeket – és egyben a színvonalat – a méneskar képviselte a bábolnai, a mezőhegyesi ménesi és a méntelepi fogataival. A nagy tudásbeli különbségek okán a ménesintézetek fogatait, valamint az egyéb állami fogatokat külön-külön bírálták és díjazták.
A Magyar Lovassport Szövetség 1926-ban, majd 1937-ben kiadta ugyan a versenyekre vonatkozó szabályzatait, ám ezek inkább az alapelveket szögezték le. A fő cél akkoriban a minél nagyobb számú tenyészló-kipróbálás volt.
A Magyar Lovassport Egyesület Országos Szövetség szabályzata szerint lehetett versenyeket szervezni. Ez a döntés a szakág fejlődésében óriási előrelépést hozott. 1937-től a „Kocsilovak díjazása”, a „Fogatszépségverseny”, a „Hajtásverseny”, a „Használhatósági verseny” és „Távhajtási verseny” számokban egyes-, kettes-, négyes- és ötösfogatok kategóriáiban hirdettek győzteseket.
1. ábra Pettkó-Szandtner Tibor/1886-1961/bábolnai ménesparancsnok ismertette el a világgal a magyar fogathajtást. Kitűnő szakíró.”A magyar kocsizás”című remekműve a fogathajtás Bibliája.
A harmincas évektől Drezdában, Salzburgan és Budapesten is rendeztek hajtóversenyeket. Ezeken a korszak kiemelkedő hajtója Pettkó-Szandtner Tibor nagy sikerrel képviselte hazánkat. A bábolnai ménes parancsnoka, lótenyésztési főfelügyelő a szakirodalomban is jeleskedett.
A Szent György című lapban a magyar fogatolásról szóló cikksorozatában, majd az 1931-ben megjelent „A magyar kocsizás” című könyvében foglalja össze a fogathajtás művészetének tudnivalóit. E könyv – bár a szerző a kortársaitól kapott ellenvéleményt is – egyedülálló, úttörő jellegű, forrásmunkaértékű kincse a magyar lovas szakirodalomnak.
A cikkeinek és a könyvének köszönhetően a fogatok kiállítása mind stílusosabb és szebb lett.
2. ábra Pettkó-Szandtner Tibor”légies járású, egységes küllemű, jó természetű” lovai testvérek voltak.
Neki köszönhetjük, hogy nemzeti kultúránknak ezt az értékes részét átmenthettük a mának.
A magyar fogatkultúra kialakulására az évente Budapesten rendezett Országos Mezőgazdasági kiállítások (OMÉK) fogatbemutatói és versenyei serkentően hatottak. Az első Európa-bajnokságot 1971-ben itt rendezték.
Magyarország a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) felkérésére eddig 12 nagy sikerű fogathajtó világbajnokságot rendezett.
Közülük négyet Mezőhegyes!
F.K.