„A napilapok híradása nyomán az ország gazdaközönsége nagy érdeklődéssel kísérte a hírneves és kiváló Nonius lovattenyésztő kisgazdák tanulmányútját. A Nonius ló hazánk egyik kiváló állata, mert egyesíti magában a testi szépség mellett mindazon kívánalmakat, melyeket iránta a gazdaközönség is, a hadsereg is támaszt. Midőn német, franczia, japán, angol vendégek a magyar lótenyésztést tanulmányozni hozzánk érkeznek, a mezőhegyesi Nonius lovak előtt elismeréssel emelnek kalapot. Gróf D’Orsay Olivér a mezőhegyesi királyi ménes volt parancsnoka, most pár év előtt Csanádmegye több községében alakította meg a lótenyésztő-egyesületeket, hogy a kisgazdák kezén levő lóanyagot nemesítse és az eddig elhanyagolt lótenyésztést föllendítse.
Miután évek során folytatott kiváló és önzetlen működésével sikerült a lóanyagot nemesítenie, most arra vállalkozott, hogy a kisgazdák kezén levő kiválogatott tenyészanyagnak munkabírását próbálja ki egy 14 napig tartó, és körülbelül 800 kilométert kitevő távhajtással. Ezen úton összesen 43 kettes lófogat vett részt, melyből két pár fogatot a mezőhegyesi királyi ménesbirtok küldött, 41 fogattal pedig makói, sóskomlósi, majláti és peregi kisgazdák vettek részt az ő originális, igen csinos szekereikkel. Gróf D’Orsay ezredes nagy önfeláldozással, lelkesültséggel vezette a társaságot, és midőn arra ügyelt, hogy a lovak különféle munkabírási képessége, esetleges hibái folytonos megfigyelés alatt tartassék, addig arra is vállalkozott, hogy a távhajtáson résztvett kisgazdák az útjokba eső városokban és uradalmakban az ottlevő állattenyésztést tanulmányozhassák, tehát az út egyúttal tanulmányút is legyen.
A társaság május 6-án indult Makóról, onnét Csongrád, Kecskemét, Czegléd, Monor városokon át május 8-án érkezett Budapestre a Tattersallba, hol a főváros részéről Folkusházy Lajos tanácsnok fogadta és üdvözölte őket. A 43 fogat impozáns fölhajtását sokan gyönyörködve nézték, a földmüvelésügyi minisztérium részéről báró Kazy József államtitkár, Darányi Béla miniszteri tanácsos, Deininger Imre udvari tanácsos, Pest vármegye részéről báró Prónay Dezső, gróf Ráday István főispán jelentek meg, ezen kívül még számosan azok közül kik a magyar lótenyésztés iránt és gróf D’Orsay ezredes nemes buzgalmának eredményei iránt érdeklődnek. A társaság május 10-én hajnalban ismét útnak indult, és Székesfehérvár, Siófok, Keszthety, Marcali, Kaposvár, Dombóvár, Bonyhád, Báttaszék, Baja, Szabadka, Szeged, Kis-Zombor érintésével május 19-én érkezett meg Makóra.”
Jegyzet:
A Tattersall a 20. század elején a fővárosi lovassport és lósport jelentős helyszíne volt. Főként a lóvontatású közlekedés igényelte a lótenyésztés és -kereskedelem fejlesztését, ezért az 1877-ben létrejött Lótenyésztés Emelésére Alakult Rt. 1878-ban megállapodást kötött a fővárossal, hogy 30 évre megszerzi „lóvásártérül” a Külső-Kerepesi út mentén fekvő Városi Omnibusz Telep területét (ahol nyilvánvalóan már volt lótartás). Az itt megindult tevékenységek (lovak bértartása, kiállítások, vásárok, árverések rendezése) megegyeztek azzal, amit a nagyhírű Richard Tattersall folytatott 1760-től Londonban, így „védjegyként” (más városokhoz hasonlóan) ez az intézmény is megkapta a „Tattersall” nevet. A lóversenyek iránti igények kielégítésére 1883-ban állandó ügetőpályát adtak át a Tattersall területén. 1894-től a fedett csarnokban új színfolttal bővült a telep tevékenysége, ekkor rendezték meg az első budapesti lovasversenyt (díjlovaglás, díjugratás, szalagtépés). A bérleti idő lejártával, 1909-ben a terület ismét a Székesfőváros kezelésébe került. Ettől kezdve itt rendezték Budapest hivatalos lóvásárait, s a Tattersall ekkortól vált minőségi lóvásárhellyé. Itt alakult meg 1914-ben az első magyar, kifejezetten sportlovaglással és lovasversenyek rendezésével foglalkozó szervezet, a Budapesti Lovassport Egyesület.
A képeken:
- Báró Kazy államtitkár, gróf D’Orsay Olivér és Darányi Béla miniszteri tanácsos.
- A mezőhegyesi állami ménesbirtok egyik nagy Nonius-fogata.
- A makói kisgazdák megérkezése a Tattersallba.
- A kocsitábor egyik részlete a „kifogás” után a Tattersallban.
- 1902-ben a Tattersall csarnokában az arisztokrácia jelmezes lovasbemutatójának egyik próbája.
- A Tattersall Paulheim-féle helyszínrajza, középen a fedett csarnok, két oldalt istállósor és kiszolgáló helyiségek.
Felhasznált irodalom, források:
Vasárnapi Ujság 60. évf. 21. sz. Budapest, 1913. május 25. 418. p.
egykor.hu – Budapest VIII. kerület, Tattersall, Nemzeti Lovarda
http://egykor.hu/budapest-viii–kerulet/tattersal-nemzeti-lovarda/3228
A letöltés dátuma: 2020. január 30.
Összeállította: Tarkó Gábor helytörténész, a Mezőhegyesi Kozma Ferenc Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója
