Magyar sportló

Története

A második világháború után az 1950-es években a magyar mezőgazdaságot átszervezték, az addig fontos szerepet játszó lovat gépesítés váltotta fel. Ennek megfelelően a magyar lótenyésztés is átalakult, így Mezőhegyes is. Az addig Mezőhegyesen tenyésztett fajtákat áthelyezték más ménesekbe, és új célokat tűztek a ménes elé.

1962-ben a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium a Mezőhegyesi Ménes számára új alapítólevelet adott ki:

“Tekintettel a nemzetközi sportvilág elvárásaira, valamint ilyen irányú hazai igényre, feladatait az alábbiakban jelölöm meg:
Az ugró sportban az eddigieknél nagyobb képességű, illetve a mindenkori nemzetközi szintek teljesítésére alkalmas magyar ugró sport ló kitenyésztése. Ennek érdekében biztos örökítő anyagú, tömeges, rámás, tetszetős megjelenésű, nyugodt vérmérsékletű, olyan ló anyag kitenyésztése, mely ugróképessége és idomíthatósága révén a lovassport világversenyeiben előírt követelményeket is tudja teljesíteni. Ezen kívül a magyar lótenyésztés és a mezőhegyesi tenyészmunka színvonalát is méltóan képviseli.”

A fenti célok megvalósításához igen vegyes összetételű törzskanca állomány állt rendelkezésre melyben nóniusz, mezőhegyesi félvér, gidrán és néhány ismeretlen eredetű kanca volt. Ez a kancaállomány később kiegészült néhány import kancával (Schneider Fáni, Merci Paris, Hetéra, Hozomány) és magyar tenyésztésű, a sportban már kipróbált egyeddel.

Ehhez az igen különböző kancaállományhoz holsteini, hannoveri és angol telivér méneket állítottak tenyésztésbe. Ezek közül kiemelkedő jelentőséggel bírt az anglo-arab anyától származó Ramzes fia, Ramzes Junior és a telivér Anblick apaságú holsteini mén, Aldato. A hannoveri fajtából kiemelkedő mének a Gotthard, Goldstern vonalból származó Hajnal és a Ferdinand apai vonalból származó Wendit. Nagy hatást gyakoroltak az angol telivér mének, mint Merengő, Chitet, Korrenbleem és Kemál, mely mének fedeztek telivér törzstenyészetekben is.

A mezőhegyesi sportló tenyésztésének elindítása után 18 évvel az 1980-as moszkvai olimpián a magyar csapat IV. helyezett lett. A csapat mindhárom lova és a tartalék ló is mezőhegyesi tenyésztésű volt, ezzel is igazolva a helyes tenyésztési irányt. A mezőhegyesi sportló 1984-ben állami fajtaelismerést nyert.

A moszkvai olimpián résztvevő mezőhegyesi tenyésztésű lovak:

• Artemisz / Ramzes Junior – Pillangó
• Vadrózsa / Ramzes Junior – Pillangó
• Bohém / Krőzus – Schneider Fáni, egyéni IV. helyezés
• Balerina / Krőzus – Csalogány (tartalék ló)
• Military: L’Amour / Aldato – Nina, csapat IV.helyezés

A fajta elismerését követő egy évtized még ezen lovak által képviselt színvonalon telt, viszont a rendszerváltozás hatásai érvényesültek a mezőhegyesi sportló tenyésztésében is. A törzskancaállomány még részben őrizte a genetikai értékeket, de az eredmények lassan elmaradtak, a lótenyésztés és versenyeztetés költségeit a kiváló genetikát képviselő egyedek értékesítésével enyhítették.

Még megtalálhatóak a kiemelkedő kancacsaládok egyedei, mely még mindig egyedülálló állomány, és bízunk abban, hogy Mezőhegyes megőrzi meghatározó szerepét a magyar sportlótenyésztésben is.