Mezőhegyesi szemelvények
Új cikksorozatunkban, melyet a mezőhegyesi kiskatonákkal indítottunk útjára, a Ménesbirtok gazdag történelméből emelünk ki egy-egy érdekesebb, talán kevésbé ismert részletet. A rég elfeledett történetek és események megosztásában helytörténeti kiadványok, tárgyi emlékek, helytörténészek, városunk idős polgárainak elbeszélései nyújtanak segítséget számunkra. Sorozatunk nem követ kronológiai sorrendet, illetve nem kívánunk fontossági sorrendet sem felállítani közöttük. A legtöbb, eddig még sehol máshol nem publikált fotó, dokumentum, érdekesség megosztásával célunk a tájékoztatás, a szórakoztatás, és mindenek előtt a Ménesbirtok és Mezőhegyes múltja iránti tiszteletadás.
Apajpuszta 1975, avagy a mezőhegyesi lovak víziszonya
Kiss Imre négy évtizedet szolgált a lótenyésztés szolgálatában, a Mezőhegyesi Állami Méntelepen kezdte pályafutását 1953-ban. Életének egyik drámai pillanatát elevenítjük most fel: az 1975 nyarán rendezett apajpusztai Országos Fogathajtó Bajnokságot. Segédhajtóival, Bottyán Andrással és Zsótér Jánossal vettek részt a versenyen nóniusz törzsmén (Makó-11, Kamut 1, Nonius C.XXX.2, Nonius AXXXIX.2) négyesfogatukkal. A verseny egyik eleme a vízbehajtás volt Dömsödnél, a Duna folyása mentén. Egy a partvonalban kikötött halászladikot kellett a vízbe gázolva megkerülni, a segédhajtónak felvenni a hordón elhelyezett üveget, majd tovább hajtani a kijelölt úton. A lovak a víz közelségétől megbokrosodtak és ahelyett, hogy kis ívben megkerülték volna a sekélyesben a csónakot, nagy lendülettel egyenesen a folyó közepe felé gázoltak. Az egyik segédhajtó még a parton leugrott a fogatról, így hárman (a hajtó, a másik segédhajtó és a svájci bíró) próbálták irányítani a kocsit, fékezni a lovakat szóval, ostorral, víztől csúszós hajtószárral. A felvételen látható hogy a segédhajtó is belekapaszkodott a szárba és közös erővel sikerült a part felé irányítani a méneket. A bíró (aki az egyedüli úszni tudó személy volt a kocsin) üzletember lévén később meg is akarta venni a fogatot, azok azonban nem voltak eladók. A parton dermedten álló nézők, köztük id. Csanádi István is feszülten figyelték az eseményt. A kocsin ülők lélekjelenlétének köszönhetően nem történt tragédia, a mezőhegyesi fogat folytathatta a versenyt.
Szöveg: Nagy-György Tamás szakügyintéző
Köszönetet mondunk Kiss Ildikónak, amiért a felvételeket a rendelkezésünkre bocsátotta, illetve köszönjük Szabó Zsuzsa közreműködését és tanácsait!
