Magyar fogathajtó zsenik

A fiatal fogatlovak világbajnokságán a nagy elődöket, honi fogatsportunk jeles személyiségeit is tisztelettel idézzük.

A sikeres magyar hajtósport világraszóló eredményei a folyamatosságra, a nagy elődök sokszor ösztönös tudására, tapasztalataira épülnek.
Fellendülő honi fogathajtósportunk élvonalába a gyöngyösi, a jászberényi méntelep és a mezőhegyesi, a szilvásváradi ménesek hajtói kerültek.
A második világháború utáni legnagyobb versenyen Aachenben 1960-ban indultak először magyar négyesfogatok.

Ekkor bontakozott ki a legrangosabb versenyeket nyerő gyöngyösi Kádár László őstehetsége. Mestere volt a lónak, a szerszámozásnak. Visszafogottan, csendesen, egyenletes tempóban, elegánsan hajtott. Mesélik, hogy egyszer fogadásból harminc métert tolatott négyesfogattal, egy nyomon! Aki látott már fogatversenyt, tudja, hogy milyen nagy technikai tudást jelez ez a bravúr!

Kádár Lászlót Abonyi Imre, a másik hajtózseni követte. (Kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok.) Ő más egyéniségű, stílusú hajtó volt. Erős alkatával, mély hangjával nagy lendülettel, látványosan hajtott. Tökéletesen uralta a négy lovat. Sok bravúrját emlegetik.

Fogathajtó sportunk kezdeti lépéseit és fejlődését alapvetően meghatározta, hogy ők ketten összetalálkoztak a lóval.

Első magyar hajtóként nyerte a nagy rangot adó, híres Hamburgi Hajtó Derby-t /1967/

Első magyar hajtóként nyerte a nagy rangot adó, híres Hamburgi Hajtó Derby-t /1967/

 Abonyi Imre:”Mindegy milyen a ló színe, csak szürke legyen”

Abonyi Imre:”Mindegy milyen a ló színe, csak szürke legyen”

E korszaknak kiemelkedő személyisége a mezőhegyesi Szentmihályi Ferenc, akiről a fogatszakma és a szakirodalom méltatlanul elfelejtkezett.
Egyetlen munkahelyén, Mezőhegyesen lovász, lótenyésztő szakmunkás. A szerény háttérember szárkezelésére, bátor, stílusos hajtásaira hamar felfigyeltek.

Az 1960-as években négyes-, ötös nónius- és gidrán fogataival rangos hazai versenyeken, köztük az Országos Mezőgazdasági Kiállítások parádés főszereplője.

Hegyes, goromba, garázda fekete nóniuszai fogalomnak számítottak és kezei alatt védett, történelmi lófajtánk, lótenyésztésünk jóhírét erősítették.

Magyar bajnok és Derby-győztes.
Sokszoros válogatott kerettag.
Nyugat-Európa több országában versenyzett. 1964-ben, a világ egyik legnagyobb lovasversenyén, Aachenben nemzetközi versenyt nyert. A hamburgi Derbyn egyéni- és csapatgyőztes.  Stílusos hajtását, lovainak szerszámozását, a fogat stílusát külön díjazzák.

1972-ben, az első négyesfogathajtó világbajnokságon, Münsterben (Svájc), 18 fogat között a 8. helyre hajt.

Kádár és Abonyi hajtó művészetét első négyesfogathajtó világbajnokunk Fülöp Sándor (négyszeres világ- és Európa-bajnok), majd az öt világ- és hét Európa-bajnokságot nyerő Bárdos György követte.

Fülöp Sándor a világbajnoki éremlavina elindítója: Frauenfeldben /Svájc,1974/ első aranyérmünket nyerte

Fülöp Sándor a világbajnoki éremlavina elindítója: Frauenfeldben /Svájc,1974/ első aranyérmünket nyerte

Bárdos György kedvenc lova a 73-as: ”ki, kit győz le küzdelem volt ez az erős akaratú ló és a konok ember között.”

Bárdos György kedvenc lova a 73-as: ”ki, kit győz le küzdelem volt ez az erős akaratú ló és a konok ember között.”

A maiak közül a kilencszeres világbajnokunk, Lázár Zoltán ötvözte Kádár és Abonyi hajtótudását. A világon egyedül neki sikerült hét kettesfogathajtó világbajnoki címe mellé kettőt a négyesek között is nyerni.

Lázár Zoltán többször húzott 19-re lapot, de hogy okosan kockáztatott, azt 9 világbajnoki aranyérme bizonyítja.

Lázár Zoltán többször húzott 19-re lapot, de hogy okosan kockáztatott, azt 9 világbajnoki aranyérme bizonyítja.

A nagy elődökhöz, utolérhetetlen teljesítményével 12-szeres, kettesfogathajtó világbajnokunk Lázár Vilmos, a fogatvilág kiemelkedő személyisége csatlakozott. A világon nincs olyan kettesfogathajtó világbajnok, aki egyetlen egyszer duplázott volna. Lázár – sokszor…

Lázár Vilmos: utánozhatatlan stílus, szárkezelés, elegancia. A világbajnokságokon mindhárom számban volt győztes. Itt a díjhajtásban fűzte be a professzori oktatófilmet.

Lázár Vilmos: utánozhatatlan stílus, szárkezelés, elegancia. A világbajnokságokon mindhárom számban volt győztes. Itt a díjhajtásban fűzte be a professzori oktatófilmet.

Lázár Vilmos: utánozhatatlan stílus, szárkezelés, elegancia. A világbajnokságokon mindhárom számban volt győztes. Itt a díjhajtásban fűzte be a professzori oktatófilmet.

A prímás és a zongorista

Amikor Pettkó-Szandtner Tibor a fogatbravúrjairól egyedülállóan híres bábolnai ménesparancsnok és az őt követő világhírű hajtóink sora a nemzetközi porondra lépett – a magyar fogathajtó világhírű fogalommá lett.

A nemzetközi versenyek tapasztalatai, a hajstílusok alapján Lassolay német lovaskapitány a rangos „Sankt Georg” szaklapban az angol és a magyar hajtót egy találó hasonlattal jellemezte.

Az angol hajtó olyan, mint egy tehetséges zongorista. Az előre megírt „kotta szerint” pontosan hajtja végre versenyfeladatait.

A magyar hajtót a virtuóz prímáshoz hasonlították, aki a sokszor váratlan versenyhelyzetekben képes akár rögtönözni is. Bravúros megoldásokkal mindig megtalálja a váratlan „hangot”. A magyar hajtóstílust az igen sok érzés, a szárak egyéni ügyességű vezetése, a véletlen körülmények közötti uralom jellemzi – vélekedik a lovaskapitány.
A világ élvonalában járó hajtóinkra a virtuozitás, a bravúr változatlanul jellemző. Ám ma már a fogatsport is a rengeteg tudatos, szakszerű idomító munkára épül. Az istenadta tehetség, a vele született érzés, a temperamentum változatlanul a magyar hajtó sajátja. A zseniális képesség, a magyar bravúr, a félelmet nem ismerő bátorság azonban ma már nem elég. A tehetség és a rengeteg önként vállalt céltudatos, szervezett munka együtt hozza meg a sikert.

Kiválóságaink egymástól merőben eltérő körülmények között hajtottak. A versenyszabály, a ló, a kocsi műszaki felszereltsége, a pálya, az anyagi háttér, a fogathajtást övező környezet – hogy csak néhányat említsek a fontosak közül – nem hasonlíthatók össze.

Ami viszont közös jellemzőjük: tehetség, motiváció, alázat, vagányság, fifika, ravaszság, nyitottság, kíváncsiság, siker- és kudarctűrő-képesség, önfegyelem, rengeteg munka és persze szerencse. Felsorolni is sok.
Ők mosolyogva tudtak szenvedni!

Mindezek okán elgondolkodom: vajon a következő évek világbajnokságain feltűnik-e legalább hasonló zseni?
A hátteret látva – aligha.

Örülnék, ha nem lenne igazam.

Fehér Károly