„Istennek hála, volt olyan öreg kocsis, akitől sokat tanultam.”
Pettkó-Szandtner Tibor
Tudni illik – hogy mi illik
Világbajnokság. A fogatelit csúcstalálkozója. Itt minden rendben van – gondolhatjuk. Hát nem teljesen. Például a fogatok elvárt stílusa itt-ott hiányzik.
Egykor programban volt a negyedik „Bemutatás” versenyszám. Bírálták a hajtó, a ló, a kocsi, a fogat összhangját, eleganciáját.
A szabálykészítők jó ideje elhagyták ezt a számot (nem ez a legnagyobb hibájuk.)
Pettkó-Szandtner Tibor segít, hogy kell, kellene kinéznie egy stílusos fogatnak.
Intelmei a magyar hajtó – ahogy ő nevezi a kocsis – öltözékéhez, viselkedéséhez megszívlelendő tanácsokkal szolgálnak.
A magyar kocsisruha már a 17. században sem volt egyforma, egyöntetű, mint az angolok szigorúan előírt szabású és gombszámú kocsisruházat.
Sok szép, századokon át kialakult típus, szabás, szín között választhatunk.
Arra kell törekednünk, hogy az egyszerű házi és nyári ruházatban is magyarosak maradjunk.
A legáltalánosabb kalap a strucctollas, pántlikás kocsiskalap. Helyesek és stílszerűek az ehhez hasonló „bunkó” kalapok, az eredeti magyar „bakonyi” és a „hortobágyi” csikóskalap is. Eszterházy Ferenc „bakonyi” kalapra emlékeztető kalapján strucctollat, Károlyi József gróf eredetibb formájú kalapján árvalányhajat, a „hortobágyi” csikóskalapokon daru-, avagy túzoktoll díszítést látunk. (Lehet, hogy mindez ma már hagyománytisztelő érdekesség.)
A kalapnál nem kevésbé fontos a csizma sem, amelynek magyaros szabása ellen felette sokat vétkeznek.
A magyar csizma fő sajátossága, hogy annak szára mindenkor kétoldalt varrott, magyaros vágási bőrfonással, vagy paszománttal van szegve és rojttal vagy bojttal ellátva.
Lópokrócok felhalmozása a bakra magyar fogathoz nem illő fiakker-szokás. A magyar fogat bakjára a szür való. A pokróc használata csak télen engedhető meg, de színének szintén egyezőnek kell lennie a kocsisruha és kocsibélés színével.
Előkelő fogatokon a kocsis és huszár részére külön téli, a ruházat színeivel egyező „betakarót” használnak.
Kocsisaink a hajtáshoz legjobban megfelelő barna bőrkesztyűt viseljenek, télen bárányprémmel béleltet, de soha, még különösen díszes alkalmakkor sem fehér szarvasbőrből, vagy cérnából készültet.
Magyar kocsisaink bajuszára is gondot fordítsunk, mert a szép, magyarosan viselt bajusz elmaradhatatlan kiegészítő része a magyar kocsisruhának.
A kocsis téli öltönye a bunda.
A kocsisruha színe harmonizáljon a kocsi párnázatával.
A kocsis ne emelje túl magasra az ülését, de ne hagyja túl alacsonyra se.
A kocsis ülése a bakon olyan fontos, mint a huszár ülése a lovon. Felsőteste függőlegesen egyenes legyen. A könnyedén a test mellett lévő felsőkar az alkarral derékszöget képezzen.
Ha a kocsi úrnője vagy ura ül a kocsin – a kocsisnak nem szabad köszönnie.
A kocsis a kocsiról csak kifogáshoz szállhat le.
A kocsis a bakon semmilyen körülmények között – még ha egyedül van sem – dohányozhat.
Ezeket a ma is megszívlelendő tanácsokat, Pettkó-Szandtner Tibor az 1931-ben megjelent „A magyar kocsizás” című könyvében adja közre.
Többségük ma is érvényes.
„A fogat minősége nem a gazdagságot, hanem a rangot jelzi.”
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
F.K.