A júniusi óriási – egy esetben napi száz millimétert is elérő – csapadékmennyiség és a hűvös időjárás miatt a hibridkukorica frenológiai állapota nem igényelte a tervezett létszámot. A Ménesbirtok iskolájának tanulói, és az ország távoli pontjairól is érkező diákok csak június végén tudták elkezdeni a munkát a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. földjein. Az újjáéledt mezőhegyesi hagyomány évről-évre egyre több diákot vonz a Birtoktáborba, idén már a jelentkezők száma az előzetes pozitív becslésünket is nagymértékben meghaladta. Erről és a táborban folyó munkáról osztott meg velünk részleteket a táborvezető, Fekete Adrienn szakmai igazgatóhelyettes asszony: „Az idei tábor első nagy meglepetését a regisztrálók magas száma okozta. Az online regisztrációs űrlap megnyitásakor azt tapasztaltuk, hogy már az első napon harminchat fő regisztrált és ez a szám napról napra növekedett. A tábori létszámnak csupán a kollégiumi férőhely szabott határt! Az időjárás úgy hozta, hogy a tábor kezdési időpontja eltolódott, sokan időközben máshol találtak munkát. Ennek ellenére hétről hétre hetven fő körül mozgott a létszámunk úgy, hogy sokan tértek vissza idén is hozzánk a korábbi táborozók közül. A napi munkán túl nagy hangsúlyt fektetünk a közösségépítésre: szalonna-, lángos-, palacsintasütés, strandolás Gyopárosfürdőn, sporttevékenységek (kézilabda, foci, asztalitenisz) formájában. A tábori munkát főcímerezéssel kezdtük. A táborozók közül sokan most végeztek először ilyen jellegű munkát, azonban elmondhatom, hogy jól vették az akadályokat és gyorsan beletanultak az egyes munkafázisokba. A tábor ötödik hetében járunk, jelenleg az utócímerezési munkafázissal foglalkozunk. A tábor résztvevőit becsületes munkára neveljük, a szülők pedig bátran elengedik a gyerekeiket hozzánk, hiszen többen közülük maguk is vettek részt címerezőtáborban. A munka minősége tükrözi a régi mezőhegyesi címerező hagyományt, úgy gondoljuk, hogy a Birtoktábor elválaszthatatlan részét képezi fenntartónk, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. hibridkukorica termesztésének.

Tarkó Gábor igazgató úr saját szemével tapasztalta meg azt, hogy a fiatalok példát mutatnak a felnőtteknek is: „13 évesen kezdtem címerezni. Cukorgyári gyerek vagyok, és akkoriban a gyár is részét képezte a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnak. A szocialista nagyüzem dolgozóiként Családunk is kapott területet címerezésre. Emlékszem, Édesapám azzal riogatott egy-egy fárasztó nap után, hogy ha nem lesz jeles a bizonyítványom, ezt a munkát kell majd végeznem, ha felnövök. Mégis, később középiskolás korunkban a barátaimmal is nem egyszer ezzel a munkával egészítettük ki a zsebpénzünket. Napjainkban különösen fontosnak tartom, hogy a fiatalok megtapasztalják, milyen kitartó és kemény munkával jövedelmet szerezni. Néhány napja személyesen ellenőriztem a Birtoktáborban dolgozó gyerekek munkáját. A magyarországi tanulók a 17-es táblában végeztek utócímerezést, 750-800 méter hosszú sorokban. Itt a főcímerezést is a gyerekek végezték, a munka minősége kiválónak bizonyult. Átlagosan két sorban találtam egy elhagyott címert. Meg is kérdeztük a gyerekeket, mit szeretnének kapni a jó munkáért cserébe. Végtelenül szerényen, csupán egy pingpong asztalt kértek, amit az Iskola rögtön meg is vásárolt a kollégium számára. A 2020. évi Birtoktáborban eddig közel százharminc Magyarországról toborzott diák tizenháromezer munkaórát dolgozott le. Ez a legkevesebb, amit megérdemelnek. Nagyon büszkék vagyunk rájuk! További 100 fő erdélyi székely diák is dolgozik Mezőhegyesen, ők Gyergyóból és Csíkdánfalváról érkeztek. Szállásukat a Ménesbirtok biztosította, munkájukat is a Ménesbirtok szakemberei szervezik és saját felügyelőtanáraik vezetik a csoportokat, ugyanakkor munkájuk adminisztrációjáról és a tanulók kifizetéséről Iskolánk munkatársai gondoskodnak.”

Pintér Gábor kollégánk is a felügyelők egyike, a következőképpen nyilatkozott: „Korábban már voltam az erdélyi címerezőtáborban felügyelő, így maga a feladat nem idegen számomra. A Birtoktábor egy igazán jó kezdeményezés. Azt gondolom, hogy a mai fiataloknak abszolút hasznára válhat egy ilyen jellegű lehetőség. Közösség kovácsoló, személyiség formáló és nem utolsósorban kikapcsolódás is, hiszen közös programok színesítik a dolgos hétköznapokat. Lassan véget ér a tábor, de szívből örülök és hálásan köszönöm a bizalmat, hogy én is itt lehettem! Bízom benne, hogy a gyerekek is jól érezték magukat, s jó érzéssel gondolnak rám (is). Minden elismerésem a kitartásukért! Köszönöm a már összeszokott kollégáknak, hogy befogadtak a csapatba!”

Táborozóink életkora jellemzően tizenhat és tizennyolc év között mozog, a munka kezdete előtt, kora reggel szívesen megosztották velünk a tapasztalataikat. Molnár Viktor most vágott bele először a címerezésbe: „Kunszentmártonból érkeztem és nemrég töltöttem a tizenhatot. Be akartam bizonyítani a családomnak és önmagamnak hogy meg tudom csinálni, bírni fogom ezt a munkát. Azt tapasztaltam, hogy nem egy ördöngös feladat a számomra. Kapunk pihenőket is, és bár a sorok kicsit hosszúak, a társaság erőt ad. Amikor megyünk a sorban, tudunk beszélgetni, nagyon jó a közeg. A pénz és a társaság miatt mindenkinek ajánlom hogy vágjon bele!”  Banga Anita a testvérével együtt érkezett: „Hódmezővásárhelyről érkeztem a testvéremmel, és bár nem ismertünk itt senkit, bátran belevágtunk, mert az első héttől kezdve itt voltunk egymásnak. Tavaly már címereztünk pár napot máshol, de itt sokkal jobban érezzük magunkat. Itt a felügyelők nagyon kedvesek, megértők és empatikusak. Van szünetünk és bármikor megállhatunk inni. Ha valaki bátortalan elkezdeni, annak azt szeretnénk üzenni, hogy ne féljenek, mindenképpen megér egy próbát!” Czille Szemirámisz már az első tábor óta, harmadik éve tölti itt velünk a nyári szünetét: „Szeretem az itteni társaságot, vannak itt olyanok, akikkel az első tábor óta barátok vagyunk és minden évben együtt jelentkezünk. Címerezni is nagyon szeretek! A felügyelők figyelembe veszik, kinek milyen adottságai vannak, nem várnak tőlünk teljesíthetetlent. Mint szinte mindenben, ebben a munkában is vannak jobb és rosszabb napok, van hogy nagyon meleg van, vagy szakad az eső, de mindezt kompenzálja a tény, hogy nagyon jó a társaság. Adrienn is nagyon megértő velünk.”

 Szöveg: Nagy-György Tamás szakügyintéző
Fotó: Pintér Gábor referens